Jelenlegi hely

Marno János: 1974; Erdőillat; Gravitáció; Giacometti-agyag

1974

Társam egy fa előtt eresztett gyökeret,

engem egy bokor ejtett foglyul, kínzó

félelmek, valamint féltékenység

gyötört, megnyúzott, úgy vetkőztetett;

félkörben, mészkőből, a színfalak,

csípőm felett csak fogytak a rétegek,

combom s ágyékom eleve odalett;

s akkor a szemem sarkában a társam

jelent meg, ahogy a markában szorongat

valamit, ami még élhet. Évekbe

telt felmérnem, hogy nem is egy egész

madár volt az, hanem csupán a torka,

elnémulva, mintha csukáé volna,

mely szálkáját nyelve hívja a hajnalt.

 

Erdőillat

 

Évának


Belefúlni az erdő illatába

odafent egy hegyen, semmi lárma,

a város is legyen alant néma,

mintha kihalt volna benne minden,

minden jármű, utasa, több százezer,

többségében mélyen a föld alatt,

mert függőlegesen terjeszkedik

a város is éppen, akár az agy,

míg át nem téved a gyomorba, és

tovább, amerre a nyombél halad, be-

csavarodva a vékonybélbe, és

attól fogva többé nincs is vége

sokszor a labirintusnak. S a tusa

csak az ördög tudja, hogy még meddig tart.

 

Gravitáció

 

Emlékezetszürkület. Derékig állok

a vörös agyagban, a verandán anyám

hálóköntösben, kétségbeesett

hangon tessékel bennünket befelé

a házba, nyárvégi hajnal, szürke

haja a szürkületben csapzottan mered

az égnek, amely állítólag tele

mára emberi űrszeméttel, s amit

párszáz évvel ezelőtt még imával

hajlott feltölteni az ember. Hanem

anyámhoz visszatérve még mindig

nehezményezem, amiért nem aludt

nyugodtan az éjjel, aggodalmából

származhat-e más, mint nehézkedésem.

 

Giacometti-agyag

 

A gyomrom kezd előbb agyagosodni,

vagy lejjebb a hasam, a lágyékom

fölött, aztán az egész mellkasom,

az a legdöbbentőbb, s azután telnek meg

lassan a végtagok. Egy dombon volna

hát a helyem, a dombban, vagy a domb

s valami barna vízmosás között,

amerre régen egy vaddisznó család

mellett szeretkeztem, délelőtt volt,

alvásidő még akkortájt nekem.

Manapság korán felriadok. Verni

kezd vadul a szívem, gyógyszert szedek rá,

és máris tompábban, vontatottabban

pumpál és szív, pumpál és szív a szív.

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer