Enigma no. 103.

Enigma 103.

A hidegháború időszakában Kelet-Európában létrejött művészeti archívumok az avantgárd legújabb, decentralizált és transznacionális feldolgozásainak megkerülhetetlen forrásaivá váltak. Emellett azok a kelet-európai művészek által létrehozott archívumok, amelyek az államszocialista művészeti intézmények egyoldalú gyűjtési politikájának hiányosságait ellenpontozták, éppúgy kulcsfontosságú bázisai lettek a művészeti színterek társadalmi és politikai folyamataival összefüggésben megfogalmazott kortárs kritikai művészettörténetnek. Ezek a magán- és a nyilvános szférák határterületein felépített archívumok azonban nem pusztán források, hanem saját történettel bíró, a kontextusuk változásaira folyamatosan reagáló alternatív intézmények is egyben. Az archívumokat mint memóriaintézményeket, egy korszak tudásstruktúráit leképező kontemplációs tereket övező elméleti diskurzus a régió neoavantgárd művészeinek archívumaira, azok új interpretációs mezőire is visszahat, és megjelenik a kilencvenes és kétezres évek installációs és performatív művészetében is. A szerzők a negyven éves működését ünneplő Artpool Művészetkutató Központ Artpool 40. Aktív archívumok, művészeti hálózatok címmel 2020. február 20-21. között megrendezett nemzetközi konferenciájának előadói közül kerültek ki. A konferencián, melyet Bodor Judit és Hock Beáta közreműködésével Klaniczay Júlia, Kürti Emese és László Zsuzsa szervezett, meghívott előadók és az Artpool nyílt felhívására jelentkező kutatók szerepeltek. A februári konferencia és az An/Archívum című Enigma szám is az Artpool „aktív archívum” koncepcióját használja kiindulópontként, ennek nemzetközi párhuzamait, valamint kortárs értelmezéseit és alkalmazásait tárja fel. A  nemzetközileg jegyzett kutatók és kurátorok magyarra fordított tanulmányai az intézményesülés és az öntörténetiesítés, valamint a kortárs kritikai újraértelmezések különböző fázisaiban lévő, különböző geopolitikai kontextusok által meghatározott művészeti és kutatói stratégiákat, gyakorlatokat mutatnak be. Közös bennük, hogy azt a folyamatot tematizálják, ahogy az önszerveződő archívumok korábbi interperszonális hálózatai, utópikus intézménykritikája és transzlokalitása a jelen globalizált és digitalizált környezetében keres helyet magának.