Enigma 87. szám: Szilágyi János György 1. (Ára: 900-, Ft)

Szilágyi János György (1918−2016) ókortudós, művészettörténész egyike annak a néhány klasszika-archeológusnak, akik nemcsak szűkebb tudományukra, de a társadalomtudományok több ágára is maradandó hatást gyakoroltak, akárcsak mestere: Kerényi Károly. Szilágyi János György nem csak klasszika-archeológus volt. Meggyőződése szerint ugyanis az ókortudomány egységes és oszthatatlan, ezért az irodalmi és művészeti alkotásokat mindig egymás és az ókori művelődés egészének összefüggésében szemlélte. A most közlésre kerülő „Egzisztenciális tudomány” című életinterjú 2003. március 11. és április 8. között készült a Szépművészeti Múzeumban. Különlegességét nemcsak gazdag tartalma, de az is adja, hogy Szilágyi korábban soha nem beszélt nyilvánosan életéről, mestereihez és barátaihoz fűződő személyes emlékeiről (köztük olyanokról, mint Kerényi Károly és a Kerényi-kör, a Stemma, a Sziget, Devecseri Gábor, Dobrovits Aladár, Honti János, Brelich Angelo, Karinthy Ferenc, Örkény István, Trencsényi-Waldapfel Imre, Szabó Árpád, Genthon István), a munkaszolgálatban és hadifogságban vagy a Szépművészeti Múzeumban töltött évekről. A vele kapcsolatos dokumentumokat, levelezését, és több pályatársa nekrológját a monumentális interjúval együtt két kötetben adjuk közre, Komoróczy Géza bevezetőjével és fantasztikusan gazdag lábjegyzeteivel. Az első kötetben az interjú első része mellett helyet kaptak Örkény István, Vajna János levelei is, Örkény két novellája Szilágyiról, Ács Pál nekrológja és Kőrizs Imre verse.

Enigma 86. szám: Wilde és a bécsi iskola 4. (Ára: 900-, Ft)

Az Enigma 86. száma a tavaly megjelent, a világhírű Michelangelo-kutató művészettörténész, Wilde János és a bécsi iskola kapcsolatát tárgyaló Enigma-számokhoz kapcsolódik lazán, amennyiben a Wilde-testvérek frissiben Londonban megtalált budapesti ostromnaplóját adja közre (más dokumentumok, így Wilde ifjúkori írása és Gosztonyi Ferenc bevezetője mellett). Az utóbbi évtizedekben több olyan napló, vagy naplószerű feljegyzés is megjelent, amely részben vagy egészében Magyarország történetének azt az időszakát örökítette meg, amikor „minden őrület felé” kitárta „korhadt kapúit ez a kor”: az ország német megszállását, illetve a nyilas uralom korszakát. A Wilde-testvérek – Wilde Margit (1884–1955) tanítónő, polgári iskolai tanár és Wilde Ferenc (1887–1968) jogász, tanár – feljegyzéseinek közreadott részletei, egy dologban bizonyosan eltérnek az említett művektől: a kis józsefvárosi lakásban évtizedek óta együtt élő testvérpár ugyanazokról az eseményekről, de egymástól függetlenül készítették feljegyzéseiket; légitámadásról légitámadásra, egyikük kicsit érzelmesebbet, másikuk szárazabbat, adatoltabbat. Feljegyzéseiket testvérüknek, a világhírű magyar művészettörténésznek, Wilde Jánosnak (1891–1970) írták. Wilde János 1938-ig Bécsben élt, de az Anschluß után előbb Hollandiába, majd Angliába ment. 1940–1941-ben előbb Skóciába, majd Kanadába internálták, két testvérével kapcsolata 1940 közepétől 1945 novemberéig megszakadt. Ezeknek az éveknek forrásértékű megörökítése a két testvér párhuzamos naplója, melyekben napról napra számolnak be arról, milyen volt az élet 1944-ben a többfelől szorongatott Budapesten.

Enigma 85. szám: Wilde és a bécsi iskola 3. (Ára: 900-, Ft)

Az Enigma 83-84-85. száma Wilde Jánosnak, vagy ahogy később ismerték, Johannes Wildének, a világhírű magyar Michelangelo-kutatónak, a londoni Courtauld Intézet igazgatóhelyettes professzorának az életművét mutatja be. Wilde Bécsben, Max Dvorák mellett tanult, majd később ő rendezte sajtó alá a fiatalon elhunyt Dvorák hatalmas írásos hagyatékát. A korabeli forrásanyagok és Wilde János levelezése révén betekintést nyerhetünk a budapesti Szépművészeti Múzeum és a híres bécsi iskola mindennapjaiba éppúgy, mint a művelt osztrák arisztokratáknak, Wilde későbbi barátainak és a háborús Bécsnek a világába.

A 85. szám a Max Dvorák halála utáni időszakot mutatja be 1922 és 1923 között, amely új korszakot nyitott a bécsi iskola és magyar kapcsolatai életében. Itt olvasható Julius von Schlosser hiánypótló alapszövege a Wiener Schule történetéről, továbbá a Bard Graduate Center professzorának, Paul Stirtonnak a tanulmányát, aki nemzetközi szinten veti fel a világhírű magyar művészettörténészek (Antal Frigyes, Hauser Arnold, Tolnai Károly, Wilde János), azaz egy úgynevezett „Budapest School of Art History” szerepét a mai Social Art History metodikai irányzat létrejöttében. A szám további része dokumentumokat közöl arról, hogyan és milyen mértékben vett részt Wilde János magyar művészettörténész a posztumusz életműkiadás révén a szellemtörténész Max Dvorák megkonstruálásában, nagyközönség számára való megteremtésében.

Enigma 84. szám: Wilde és a bécsi iskola 2. (Ára: 900-, Ft)

Az Enigma 83-84-85. száma Wilde Jánosnak, vagy ahogy később ismerték, Johannes Wildének, a világhírű magyar Michelangelo-kutatónak, a londoni Courtauld Intézet igazgatóhelyettes professzorának az életművét mutatja be. Wilde Bécsben, Max Dvorák mellett tanult, majd később ő rendezte sajtó alá a fiatalon elhunyt Dvořák hatalmas írásos hagyatékát. A korabeli forrásanyagok és Wilde János levelezése révén betekintést nyerhetünk a budapesti Szépművészeti Múzeum és a híres bécsi iskola mindennapjaiba éppúgy, mint a művelt osztrák arisztokratáknak, Wilde későbbi barátainak és a háborús Bécsnek a világába.

A 84. szám az 1919 és 1921 közötti évekkel, azon belül is kiemelten a bécsi iskolával és Max Dvorákkal foglalkozik. Az összeállítást Marosi Ernő professzor, akadémikus tanulmánya nyitja az úgynevezett bécsi iskola magyar kapcsolatairól. Ebben adtuk közre Karl Maria Swoboda, Petrovics Elek, Meller Simon, Éber László, Tolnai Károly (Charles de Tolnay), Mannheim Károly és más tudósok levelezését Wildével, illetve a bécsi iskola egyéb dokumentumait.

Enigma 83. szám: Wilde és a bécsi iskola 1. (Ára: 900-, Ft)

Az Enigma 83-84-85. száma Wilde Jánosnak, vagy ahogy később ismerték, Johannes Wildének, a világhírű magyar Michelangelo-kutatónak, a londoni Courtauld Intézet igazgatóhelyettes professzorának az életművét mutatja be. Wilde Bécsben, Max Dvorák mellett tanult, majd később ő rendezte sajtó alá a fiatalon elhunyt Dvořák hatalmas írásos hagyatékát. A korabeli forrásanyagok és Wilde János levelezése révén betekintést nyerhetünk a budapesti Szépművészeti Múzeum és a híres bécsi iskola mindennapjaiba éppúgy, mint a művelt osztrák arisztokratáknak, Wilde későbbi barátainak és a háborús Bécsnek a világába.

A 83. számban az 1915-1917 közötti évek elevenednek meg a háborús Bécsről szóló korabeli híradásokból. A számban helyet kapott öt művészettörténeti tanulmány Wilde tollából főképpen az olasz reneszánsz témaköréből, illetve az a szövege is lefordításra került, mellyel világhírnévre tett szert, s melyben beszámol egy Giorgione-kép első ízben röntgennel történt átvilágításáról. A fordítások mellett közreadtuk Wilde családjának írt leveleit, illetve Balogh József filozófus hozzá írt leveleinek egy részét is, valamint Körber Ágnes monografikus tanulmányát Wilde Jánosról.

Enigma 82. szám: Mednyánszky-olvasókönyv 3. (Ára: 900-, Ft)

Minden idők legsikeresebb Enigma-száma az a Mednyánszky-olvasókönyvnek nevezett kiadvány volt, melyben első ízben adtuk közre Mednyánszky László levelezését, naplójegyzeteit cenzúrázatlanul, továbbá a róla szóló korabeli kritikákat és a hagyatéki per anyagát. Senki nem hitte volna, hogy még kerülhet elő Mednyánszkyval kapcsolatos érdemi forrásanyag, ám egy évtizeddel később most mégis ez történt. A dokumentumok, amelyekre a szlovák művészettörténészek Lőcsén egy ládában bukkantak, Mednyánszky eddig teljesen ismeretlen párizsi időszakába is betekintést engednek, ezekből közölt anyagokat az Enigma no. 81-82. dupla száma.

A 82-es számban olvasható Markója Csilla tanulmánya Kállai Ernő Mednyánszky-monográfiájáról, Czóbel Minka Mednyánszkyról szóló visszaemlékezései, Mednyánszky és köre korábban ismeretlen levelezése, valamint a korabeli sajtó reflexiója Mednyánszky közeli munkatársának, Katona Nándornak a művészetére. Az összeállítást Katarína Benovának Czóbel Margit életéről és művészetéről szóló tanulmánya zárja.

Számunk második részében állandó szerkesztőnket, Bardoly Istvánt köszöntik barátai és munkatársai 60. születésnapja alkalmából róla szóló írásokkal.

Enigma 81. szám: Mednyánszky-olvasókönyv 2. (Ára: 900-, Ft)

Minden idők legsikeresebb Enigma-száma az a Mednyánszky-olvasókönyvnek nevezett kiadvány volt, melyben első ízben adtuk közre Mednyánszky László levelezését, naplójegyzeteit cenzúrázatlanul, továbbá a róla szóló korabeli kritikákat és a hagyatéki per anyagát. Senki nem hitte volna, hogy még kerülhet elő Mednyánszkyval kapcsolatos érdemi forrásanyag, ám egy évtizeddel később most mégis ez történt. A dokumentumok, amelyekre a szlovák művészettörténészek Lőcsén egy ládában bukkantak, Mednyánszky eddig teljesen ismeretlen párizsi időszakába is betekintést engednek, ezekből közölt anyagokat az Enigma no. 81-82. dupla száma.

A 81-es számban olvasható Katarína Benovának a Mednyánszky-kutatások új eredményeit bemutató írása, Gellér Katalin tanulmánya Mednyánszky szimbolikus-allegorikus műveiről, valamint a festő képeinek korabeli sajtóvisszhangja Tímár Árpád szerkesztésében. A szám terjedelmes részletet közöl Mednyánszky eddig ismeretlen jegyzetfüzeteiből, valamint leveleket a művész utolsó bécsi éveiből és hagyatékának sorsáról.

Enigma 80. szám: Vészkorszak (Ára: 900-, Ft)

Az Enigma 80. száma az ELTE BTK Művészettörténeti Intézete és az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének Tudománytörténeti Kutatócsoportja által szervezett „Magyar művészettörténészek, magyar művészettörténet a vészkorszakban” című tudományos konferencia előadásaiból közölt válogatást. Az összeállításban olyan művészettörténészekről találhatunk írásokat, mint Zádor Anna, Bodonyi József, Elek Artúr, Lányi Jenő, Péter András vagy Gombosi György. A számot Marosi Ernő tanulmánya vezeti be, és az írásokban tárgyalt művészettörténészekről szóló forrásanyagok közlése egészíti ki.

Enigma 79. szám: Rembrandt, fénytörések (Ára: 900 HUF)

Az Enigmának már volt egy Rembrandt-száma: akár az első, Svetlana Alpers, Mieke Bal, Gary Schwartz, Anthony Bailey írásaival fémjelzett összeállítást, a mostanit is Rényi András segédletével, az ő koncepciója alapján szerkesztettük. Ezúttal Rembrandt recepciójának változásairól kaphatunk – a jelen égető problémáira is – érzékeny képet. A számot Erwin Panofsky egy közel száz éves szövegével nyitjuk: e korai, csak halála után publikált tanulmánya még a Warburggal való megismerkedése előtt született. Az ő hivatkozásai között is felbukkan, mint ahogy Jeroen Boomgaard, az amszterdami egyetem kutatója a 20. század elejének hollandiai Rembrandt-recepcióját feldolgozó áttekintésében is többször szóba kerül Georg Simmel nagyhatású Rembrandt-könyve, amelynek egy későbbi kiadásához napjaink egyik legismertebb német művészettörténésze, a ma Karlsruhében tevékenykedő Beat Wyss írt bevezető tanulmányt. Írásának újdonsága, hogy a hangsúlyt a Simmel-könyv a szövegből implicite kiolvasható kortársi kultúrkritikájára helyezi. A képtudományi megközelítést Zrinyifalvi Gábor mellett Rényi András is a gyakorlatban prezentálja. Rembrandt Három kereszt című műve kapcsán Rényi két olyan fontos szöveg kritikai elemzésére vállalkozott, amelyek jól reprezentálják a művészettörténet-tudomány két, immár történetileg is lezárt, karakteresen elkülöníthető paradigmáját. A stílustörténet (illetve a szerző megítélése szerint ennek egy sajátos változataként értelmezhető szellemtörténet) példájaként Dabogert Frey 1955-ben született írását, és az ikonológiai módszert képviselő amerikai kutató, Margaret Deutsch Carroll Rembrandt as Meditational Printmaker című 1982-es tanulmányát veszi górcső alá. A magyar művészettörténet-írás szempontjából nem elhanyagolható pedagógiai hozadéka a Rényi-féle összeállításoknak a sokszor reflektálatlanul használt módszertani megközelítések mibenlétének tudatosítása, történetének megismerése.