Wilde János – Karl M. Swoboda

Előszó a Dvorák-kiadás első kötetéhez¹

Dvorák életének utolsó éveiből származó tanulmányokkal és előadásokkal indítjuk útjára összegyűjtött műveinek kiadását. Ezek nagyrészt írásos hagyatékából származ­nak, a szerző gondolatainak legérettebb gyümölcseiként jelennek meg; ugyanakkor a nyugati művészet fejlődéséről szóló hét tanulmány olyan egységet képez, amely egy átfogó rendszer alapját jelenti.

Ennek a rendszernek – amelyet Dvorák szóbeli közléseiből és fennmaradt előzetes vázlataiból ismerünk – lényege, hogy a nyugati művészet fejlődésének legfontosabb fordu­lópontjait a késő antik korától kezdve kiemeli, tanulmányok sorában jellemzi lényegüket, s egyben e művészi fordulópontok gyökerét az általános szellem­tör­té­net­ben elemzi. Ezzel a művészettörténet ugyanazt a feladatot vállalja, amelynek megol­dására a modern történetírás különböző területeinek legnagyobb képviselői törekedtek. Ezzel a célkitűzéssel ez a munka – még ha torzóként is – Dilthey, Windel­band, Max Weber vagy Troeltsch hasonló indíttatású kezdeménye­zé­seihez csatlakozik.

Ez a terv, amelynek megvalósítása élete utolsó éveinek célkitűzése volt, és amelyet korai halála akadályozott meg, Dvorák saját fejlődésében is legmélyebb intencióinak megtestesülését jelenti. Többek között első korszakának fő művében, a Das Rätsel der Kunst der Brüder van Eyck című tanulmányában (1904) még más­képpen gondolkodott: korábbi törekvései során, így abban a tanulmányában is egy önmagán alapuló, formális stílustörténetet tartott szem előtt, később azonban a művészettörténetet a szellem történetének részeként fogta fel. Korábban a fejlődést egy kontinuus vonalként, később a történelem alakulását az egyéni alkotás állandóan új feltételeként és új fejlődési irányokat jelző folyamatként értelmezte. Ezáltal létrejött a kritikailag önmagába rögzített stílustörténeti analízisnek az össz-szellem­történeti fundamentumba történő beágyazódása. Ezt a gondolatot Dvorák módszer­tani reflexiókban is világosan megfogalmazta. Über Kunstbetrachtungen című elő­adásában, amelyet 1920 nyarán tartott Bregenzben, a következőket mondta: „A művé­szet nem csak formai feladatok és problémák megoldásából áll; mindig és főképp az emberiség ideáinak kifejeződése, történelme – nem kevésbé, mint a vallás, filozófia vagy költészet történelme – az általános szellemtörténet része.” – E kötet szerkesztői azon a véleményen vannak, hogy az ebben meg­fogalmazott alapszemlélet és a kötet tartalma feljogosította őket a megfelelő címadásra.

Valószínűleg a teremtő alkotás sajátossága, hogy az alkotó személyiség szükség­szerű és az egészre irányuló látásmódja minden egyes részletében megalapozott, az alkotás maga azonban mégis időbeli adottságokhoz kötött. Dvoráknak ez a műve is ebben a formájában bepillantást nyújt az alkalmi tevékenység és az alkotó tervszerűség belső összefüggéseibe. Történeti szempontból az egyes részek, az első két tanulmány kivételével, alkalmi munkaként keletkeztek. A gótikus szobrászat és festészet idealizmusáról és naturalizmusáról szóló nagy tanulmány az 1915 és 1917 közötti években elsőként született meg és a Historische Zeitschrift 1918-as, 119. kötetében jelent meg. A keresztény művészet kezdeteiről írott munka, amelyet 1919-ben írt, ezt a címet az antikkal kötötte volna össze. Második része hiányzik, ebben az ókeresztény építészetet vizsgálta volna; ez az oka annak is, hogy a szerző maga soha nem jelentette meg. A Martin Schongauer und die niederländische Malerei, amelyet 1920–1921 telén újságcikként tervezett megírni, bőven túlnőtte a téma kereteit, és végül a 15. századi német művészet fejlődésének bemutatása lett, még­hozzá úgy, hogy a Gotik főcímű munka folytatásának is tekinthető. A Patres der Renaissance cím alatt tervezett analóg tanulmány az itáliai quattrocento művészeté­ről, amelyre utóbb több helyen is utal, fennmaradt formájában nem publikálható töredék lett. A Vereinigung zur Förderung der Wiener Kunsthistorischen Schule első közgyűlésén, 1921 januárjában tartott előadása Dürer Apokalipsziséről közvet­lenül a Schongauer-tanulmányhoz kapcsolódik. Végül az utolsó három esszé a legkevésbé befejezett részei egy, a manierizmusról szóló nagyobb munkának, amely Dvorákot az ókeresztény művészettel és a 15. századdal párhuzamosan foglalkoz­tatta. Ezek közül a Pieter Brueghel d. Ä. cikként valószínűleg a Krisztus feltámadása 1920 tavaszán Ausztriából történt elrablása előtt jelent meg, s később Dvorák bele­egyezésével, de aztán már halála után P. Brueghel d. Ä. című pompás kötetének előszavaként került nyomtatásba Bécsben (Österreichische Verlagsgesellschaft). A németalföldi romanizmus történeti előfeltételeinek vázlata, amelynek első változata 1920 őszén készült, az Ein Stilleben Bueckelaers oder Betrachtungen über die Entstehung der neuzeitigen Kabinettsmalerei című töredékes tanulmány első feje­zetét képezte (az egész töredék a Jahrbuch der kunsthistorischen Sammlungen 36. kötetének 1. füzetében látott napvilágot). Az Über Greco und den Manierismus az Österreichisches Museumban 1920 októberében tartott előadás szövege. Bizo­nyos, hogy mindhármat bővítette és átdolgozta volna a manierizmusról írott, már említett munkájához. Megjelentetésük ebben a kötetben azért is különösen fontos, mivel ezt a korszakot Dvorák akadémiai előadásaiban sem tudta tovább folytatni és lezárni.

A lassú időbeli keletkezés, ami alatt Dvorák nézetei folyamatosan fejlődtek, némiképp indokolja az e kötet egyes tanulmányai között felfedezhető ellentmon­dásokat (csak hasonlítsuk össze például, hogyan vélekedett a Gotikban, illetve az ennek a témának szentelt tanulmányban a katakombafestészetről; vagy hogyan változott Jan van Eyck megítélése a németalföldi romanizmus főcikkében, valamint a hozzá készült vázlatban). Ezeket az ellentmondásokat is megszüntette volna a későbbi át- és kidolgozás, s a korábban keletkezett írásokat a kiforrott vélemények színvonalára emelte volna. Ennek ellenére joggal remélhetjük, hogy a mű, még ha befejezetlenül is, de aktuális tudományos jelentőségének köszönhetően a művé­szettörténet fejlődésére jelentős hatást fog gyakorolni. Gondolati gazdagsága azok számára is gyümölcsöző lehet, akik a művészettörténeti kutatást más alapokon foly­tatják. Mindenekelőtt azonban ezzel a könyvvel egy szélesebb nyilvánosság figyelmét szeretnénk diszciplínánkra irányítani.

Az alábbi kötet időbeli hiányosságait azok a kollégiumok töltik ki, amelyekben Dvorák egész művészettörténeti felépítményét berendezte. Megjelenésük ennek az összkiadásnak a keretein belül fog megtörténni.

A még a szerző kezéből nyomtatásra került szövegeket ismét összehasonlítottuk a kéziratokkal, ennek köszönhetően több értelemzavaró hibát is meg tudtunk szün­tetni. Az írásos hagyatékból származó részeket szinte változtatás nélkül kö­zöljük; csupán egyes megjegyzéseket kellett beiktatni, félreírásokat kijavítani. A kötet illusztrálásával kapcsolatban csak egy részhez álltak Dvorák adatai rendel­kezésre; de ezeket nem lett volna szabad kihagyni. A képtáblák előállításában a kiadó áldozatos munkával vett részt; hogy ennek ellenére néhány esetben hiányzott a meg­felelő felvétel, annak elsősorban időbeli okai voltak.

Valamennyi barát, aki tanáccsal és tettekkel segítette a kötet létrehozását, fo­gadja a közreadók hálás köszönetét.

Bécs, 1923. szeptember

Karl M. Swoboda

Johannes Wilde

Hessky Orsolya fordítása

Jegyzetek:

1 Kunstgeschichte als Geistesgeschichte. Studien zur abendländischen Kunstentwicklung. Hrsg. Johannes Wilde, Karl M. Swoboda. München, Piper, 1924.