Karinthy Ferenc levele Szilágyi János Györgynek1
Kedves Barátom!
Nem is tudod milyen nagy örömet szereztél nekem a Pheidiásról s a Parthenonról írott kicsiny – csak terjedelmére nézve kicsiny! – munkád megküldésével.2 Rég volt ilyen szép estém, – a metopék, frízek, rövidülések, demokrácia, osztályharc csak úgy zsonganak, cikáznak még mindig a fejemben. Újra s újra előveszem, ízlelgetem: „bizonyos tekintetben”, – „bizonyos vonatkozásban”, – „viszonylag teljesen”, – „sokszor jelentősen”, – „milyen viszonyban van a megelőző” – „elengedhetetlen feltétele”, – ilyen s más megszámlálhatatlan kitételek, beretvaéles, pontos, célbataláló meghatározások élnek bennem tovább, erjednek, kavarognak, – nem fogom elfelejteni őket! Ne várj tőlem, barátom, tudós méltatást, mert azt én e tárgykörben írni nem tudok. De szívem van, s azt megérzem, hogy aki írta, forrószívű, a művészetért rajongó igaz magyar ember!
Köszönöm, még egyszer köszönöm a becses ajándékot!
Őszinte barátsággal üdvözöl s büszke Rád Dr. Karinthy Ferenc
Bp. 1954., aug. 3.
P. S. Kár, hogy a szövegben tárgyalt képeket elfelejtetted megküldeni s így egy szót sem értettem az egészből.3
Jegyzetek:
1 Közreadja Bardoly István, Komoróczy Géza, szerkesztette Markója Csilla.
2 Szilágyi János György: Pheidias és a Parthenon. Budapest, 1954. 22 p. (Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára, 55.)
3 Utalás arra, hogy a füzet tulajdonképpen egy diasorozat magyarázatául szolgál.